A selfie-jelenség

Bizonyára senki előtt nem ismeretlen az a bűvös kifejezés, melyet 2013-ban az Oxford-szótárak szerkesztői kikiáltottak az év angol szavának, és amely az elmúlt két év során szinte teljesen uralma alá vette a Facebook-ot. Természetesen a selfie-ről beszélek, mely Amerika után meghódította az európai felhasználok szívét is. Vagy talán többről lehet szó? Esetleg egy újabb hóbort, amely elől senki sem menekülhet?

Érdemes megvizsgálni ezt a kérdést, hisz a selfie-jelenség annyira beépült a köztudatba, főleg a tinédzserek köreiben, hogy lassan egy esemény sem lehet egész anélkül, hogy a telefonokat előkapva, meg ne örökítsük élményeinket egy-két, netalán tucatnyi selfie által. Legyen szó kirándulásról, bulizásról, családi alkalmakról, kulturális eseményekről vagy a legextrémebb élethelyzetekről, az emberek szinte már késztetést éreznek, hogy széles vigyorral az arcukon lefotózzák magukat, s azt azonnal meg is osszák különböző közösségi oldalakon.

Megfigyelhetünk egy versenyszellemet a rendszeres felhasználóknál, melynek célja minél több és annál is menőbb önarckép feltöltése. Ezek közül elengedhetetlen megemlítenem párat, melyek kifejezetten elnyerték tetszésemet.
Az első a "good morning" selfie lenne, melynek táborába azon lelkes Facebook felhasználók tartoznak, akik képesek akár fél órával hamarabb felkelni suli vagy munka előtt csakis azért, hogy elkészíthessenek magukról egy tökéletes, "épp most ébredtem, alias legcukibb pofikám" című fotót.

A második a "lying in bed" selfie, melyeket azon gátlások nélkül élő emberkék osztanak meg az egész világgal, akik félmeztelenül, egyedül, vagy extrémebb esetben párjukkal az ágyban feküdve, félreérthető képaláírásokat nem mellőzve mutogatnak "barátaiknak". Azt hiszem, nem viszem túlzásba, ha úgy fogalmazok, hogy ezek teljesen kiverik nálam a biztosítékot. Lassan eltűnik a határ magán- és közösségi élet között.

A harmadik a "cukin csücsörítek (figyeljétek a dekoltázsom!)" című selfie lenne, melyet a hollywood-i sztárokhoz hasonlóan, a tizenhárom-tizennégy éves kislányok is előszeretettel töltögetnek fel a közösségi oldalakra, fel sem vetve annak lehetőségét, hogy talán szüleik, esetleg tanáraik is megláthatják azokat.
A negyedik és egyben utolsó a "drinking" selfie, melyet az "alfa hímek" alkohol tartalmú üvegekkel, netalán poharakkal a kezükben pózolva, csillogó szempárral, társaik provokálásaként osztanak meg a nagyvilággal, bizonygatva határtalan ivótehetségüket.

Röviden, és kissé csípősen fogalmazva, ennyit a személyes, de az igazságot annál inkább tükröző megfigyeléseimről. Komolyra fordítva a szót, a selfie-jelenségnek sokkal súlyosabb, mélylélektani következményeit is megfigyelhetjük, ugyanis a birmingham-i egyetem kutatói arra az eredményre jutottak, hogy azok az emberek, akik túl sok fotót posztolnak saját magukról a Facebook-ra, baráti kapcsolataikat teszik ezzel kockára. Dr. David Houghton, a Birmingham Business School tanára és a kutatás vezetője szerint ezeknek a fotóknak a tartalma és a minősége nemtetszést vált ki az alkalmi ismerősökben és a kollégákban. Előbb-utóbb a gyakori önmutogatás épp ellenkező reakciót vált ki, mint amiben a posztoló reménykedett, és elfordulnak tőle ismerősei.
(forrás:http://hu.socialdaily.com/articles/2013/09/11/karosan-hatnak-a-selfie-fotok-a-kapcsolatokra).

Azt hiszem, nem kell egyetemi tanárnak lennünk ahhoz, hogy ezt a szomorú statisztikát mi magunk is meg tudjuk állapítani. A selfie-zés egy bizonyos függőséget tud kiváltani az emberekből, melynek jellemző tünete, hogy az egyénnek fontosabbá válik az önmutogatás, a minél több like begyűjtése, mint kapcsolatainak ápolása. Készíthetünk száz meg száz selfie-t állítólagos barátainkkal, akikkel habár a képeken boldogan vigyorgunk, az embereket megtévesztve, a valóságban mégsem tudunk igazán fontos dolgokról elbeszélgetni. Ezt a negatív hatást nem feltétlenül a selfie-jelenség váltja ki az emberekből, hanem a közösségi oldalak szívóereje, mely besszipantja magába mindazokat, akik nem képesek korlátokat szabni önmaguk és az internethasználat között.

Ezen szomorú adatok mellet nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy akárcsak az éremnek, a selfie-jelenségnek is két oldala van. A rengeteg negatívum után tehát jöjjön egy pozitív információ is, mely valószínüleg az anti-selfie-zőknek is elnyerheti tetszését. Egy nemrég megjelent androidos applikációnak köszönhetően, melynek neve Theftie, ellopott telefonunkat gyorsan visszaszerezhetjük. De hogy jön ide a selfie?-kérdezheted. Hát most elárulom. Az applikáció amellett, hogy behatárolja eltűnt telefonunkat a térképen, selfie-t is készít arról, aki hibás kódot ütne be, s a képet elküldi nekünk e-mailben, majd a hibás kód beütése után, tolvajunk "örömére", zárolja a készüléket. (forrás:http://hvg.hu/tudomany/20140801_Elloptak_a_telefonjat_Keszittessen_selfie). Tolvaj legyen a talpán tehát, aki ezek után bátorkodik ellopni akár egy okostelefont is.

Végül mindent összevetve feltehetjük a legfontosabb kérdéseket: Miért is selfie-zünk szüntelenül mindannyian? Csupán hiúságból? Netalán a nyájszellem indíttatásából? Vagy spontán megszokásból? Lehet, hogy ez a hóbort annyira uralma alá vett, hogy mi magunk sem tudunk ésszerű magyarázatot adni ezen kérdésekre?

Egy dolog biztos: akármilyen nagy port kavart az elmúlt két évben a selfie-jelenség, rövid idő múlva olyannyira feledésbe fog merülni, hogy csupán emlékeink mély zugaiban kutakodva lelhetünk majd rá.

Pályázó: Kismihály Boglárka

 

Ha tetszett, like-old a Facebook oldalon!