Kiss Gábor: Projektként fogják fel életüket az amerikai diákok (Tudósítás)
Visky András és Salat Levente a Kolozsvár Társaság rendezvényén
Családias hangulatban zajlott a beszélgetés a Kolozsvár Társaság által csütörtök este szervezett Amerikáról - Kolozsvári szemmel című eseményen. Az est két meghívottja Visky András költő, író, dramaturg és Salat Levente politológus, egyetemi tanár voltak.
A rendezvény elején megtudhattuk, mit is kerestek a meghívottak Amerikában, mivel foglalkoztak azalatt az idő alatt, amíg ebben a sokak számára meseszerű országban voltak: mint kiderült Visky András tanított, Salat Levente pedig kutatómunkát végzett amerikai tartózkodása alatt. Az est folyamán főleg az oktatásról, annak sokszínűségről esett szó. Visky szerint az egyetemi oktatás merőben más a romániaihoz viszonyítva, mint elmondta, az első meglepetés számára az volt, hogy a diák dolgozni, tanulni akar, azért megy egyetemre, hogy a tanárokat, „mint egy feltételezett telt citromot kicsavarja". Az amerikai pragmatizmus egy elképesztően jól működő társadalmat hozott létre - mondta a dramaturg, ezt a későbbiekben több példával is alátámasztotta. A diákok nem hiányoznak az órákról, az pedig elképzelhetetlen, hogy a tanár hiányozzon. Visky elmondta: a legnehezebb a tanítás során a jegyadás volt, pozitívumként említette, hogy mindenről tájékozódni lehet a könyvtárakban.
Salat Levente kifejtette, ő elsősorban dokumentálódott, tájékozódott azokban a kérdésekben, amelyek őt érdekelték, nevezetesen: hogyan függ össze az etnicitás és a politika a világ különböző térségeiben, országaiban, hogyan tükröződik a politika különböző intézményeiben, folyamataiban. A Visky által említett jegyadással kapcsolatosan Salat elmondta: minden ősszel ellátogat egy amerikai diákokból álló csoport hat hétre Romániába, nekik órákat tartanak és jegyet is adnak. A diákok úgy jönnek Európába, hogy az itt tanultak beszámítanak az otthoni tevékenységükbe. Mint kiderült, Salatnak hetedik éve van alkalma évente egy körülbelül 20 fős amerikai diákcsapattal együtt lenni hat héten át. A diákok akkor kapták meg a jegyeket, amikor már elhagyták Romániát, a politológus pedig az első két-három évben többször is meg kellett magyarázza, hogy miért adta azt a jegyet, amit a diák kapott. Visky és Salat megerősítette: az amerikai egyetemisták általában tudják, hogy mennyit dolgoztak, milyen minősítést érdemelnek, és csak nagyon ritkán értékelik magukat túl, az esetek 90 százalékában a diák ugyanolyan minősítést adna magának, mint amilyent a tanár is ad. Az amerikai diákok rendkívül hangsúlyosan és céltudatosan projektként fogják fel az életüket, pontosan tudják, hogy mit akarnak kezdeni magukkal, ez pedig rendkívül hatékonnyá teszi azokat a diákokat, akikben létezik kritikai érzék és képesség. Salat szerint az ottani diákokhoz hasonlítva az itthoniakról kiderül ki, hogy a romániai diákoknak ugyan nincs véleményük, viszont vannak tárgyi ismereteik, ezzel szemben az amerikaiak tárgyi ismeret hiányában is felvállalják a véleményüket, és meg is tudják indokolni, érvelni tudnak.
Az est további részében szó esett etnikai kisebbségekről, pozitív diszkriminációról, egyetemi életről, adminisztrációról. Érdekességként hangzott el, hogy 100 fölött vannak Amerikában az indián törzsi egyetemek, amelyeken akár törzsi menedzsmentet is lehet tanulni. Mi lesz Amerikával? - vetődött fel a kérdés az est végén, azonban ezt a kérdést nyitva hagyták a rendezvény meghívottjai és résztvevői. Amint kiderült, sem Salat Levente sem pedig Visky András nem csalódott Amerikában, az amerikai társadalomban, a két vendég pozitívan tekintett vissza ottlétére.
Megjelent: Szabadság, 2010. október 23.
