Selfie-jelenség, avagy fotózási mánia

Én csak egy lány vagyok. Nem vagyok se szép, se csúnya, csak egy átlagos lány, semmi több. Sok hozzám hasonló van még a Föld kerekén. Nem vagyok nagy egyéniség, aki sorsfordító dolgokat visz végbe. A magam egyszerűségében élem a mindennapjaim, ahogy mások is szokták tenni, kivéve az, aki nem.

Mindenkinek van közösségi oldala (Facebook), meg hasonló oldalai (Tumblr, Instagram). Ezek már maguktól értetődőnek számítanak a mai világban. Nekem is van, elvégre miért ne lenne? Természetesen napi rendszerességgel használom, hosszabb-rövidebb időre. Attól függően mennyi időm van, vagy épp szörnyen kíváncsi pillanataimat élem és az ég adta világon mindent meg kell néznem az ismerőseimmel kapcsolatban, legyenek azok képek, bejegyzések. Vagy éppen valami információ érdekel egy íróval, vagy akárkivel kapcsolatosan.

Nem olyan rég, (az elmúlt évezredekhez képest tényleg friss az élmény), jelent meg a selfie - jelenség hurrikánként söpörve végig a fiatalok körein és úgy általában mindenkin. Feltámadt a nagy LÁZ. Igen, hirtelen mindenki szerette volna megmutatni magát, különböző képek által, amelyeken az emberek előszeretettel pózolnak egyedül vagy társasággal, vágnak grimaszt, csinálnak hülyeségeket, esznek vagy isznak valamit és ezt feltétlenül a nagy világ tudtára akarják hozni.

Ezt a generációt ma már leginkább a technika, a kütyük, az internet és a közösségi oldalak kötik le. Ezek segítségével szereznek információkat.
Az emberek szükségesnek érzik, hogy képeket készítsenek magukról, ahogy alszanak, esznek, isznak, különböző grimaszokat vágnak, vagy egyszerűen csak gondolkodnak, (hosszú a lista, bármilyen szituáció megfelel) és mellé ha társaság is akad, hát akkor az a személy, vagy személyek szintén, természetesen szükségszerűen, kell szerepeljenek a fotón, de a helyszín is lényeges, abból is kell látszódjon valamennyi, ha nem az egész.

Ha pedig megvan a fotó, akkor azt már tölthetjük is fel a közösségi oldalainkra, hogy az egész világ tudja meg, hogy éppen mit viselünk, mit csinálunk, milyen grimaszt vágunk, kivel vagyunk, hol, illetve, hogy mit iszunk, eszünk. Hasonló szörnyen fontos információk közlésére alkalmas a selfie.

A selfie egy pillanatkép, egy adott pillanatban elkészített kép, amely azt a pillanatnyi állapotot tükrözi, amiben éppen vagyunk.
Én inkább egy külső szemlélőként képzelem el magam, elvégre én nem éltem bele magam ebbe a jelenségbe, de így is sikerült „külső képet" alkotnom róla.

Látom, mennyire fontos másoknak és gyakran nekem is, hogy egyfajta visszajelzést kapjunk, legyen az pozitív vagy éppen negatív, de leginkább az előbbinek örülnek, de az utóbbi is szükséges, hogy egy bizonyos irányba tereljen, az se számít ha ez esetben egy fotó siet a segítségünkre. Leginkább identitáskeresésként lehet felfogni, de magamutogatásként is lehet értelmezni. A móka kedvéért kipróbálni valami újat, hogy nekünk is legyen róla egy selfienk. Az újdonságok pedig elvezethetnek akár önmagunkhoz is, mert rájöhetünk, hogy: „Igen, ez tetszik, én is ezt akarom csinálni", vagy „Végre megtaláltam, miben vagyok jó". Rájöhetünk, hogy ezt szeretnénk csinálni életünk hátralévő napjaiban, vagy csak hobbi szinten űznénk, de már ez is valami, mert „színt" visz egyszerű, fekete-fehér képhez hasonlítható életünkbe, az emberek napjaiba és, ami egyik pillanatban még szórakozásnak számít, az már a másikban tehet minket önmagunkká.

Kommunikáció. Nagyon fontos az emberek között, de a személyeset felváltotta a virtuális és ez ellen az úgymond „forradalom" ellen már nem igazán tehetünk semmit, annyira információéhesek lettünk. Sokkal egyszerűbb egy emberről megtudni mindent, ha megnézzük például a Facebook adatlapját, vagy egyszerűen telefonon beszélünk vele, jóval egyszerűbb, mintha személyesen beszélnénk az illetővel. Véleményem szerint, bár remélem nem csak én vagyok ezen az állásponton, nincs jobb, mint amikor beülhetsz valahová a barátaiddal és kibeszélheti magát az ember. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokat viszont jó, ha megörökítjük. A fotók segítségével sokkal könnyebb visszaemlékezni egy-egy eseményre, momentumra, mert ezek könnyen elszállnak, s csupán emlékek formájában találkozunk velük ismét, mint egy kedves ismerőssel, kivel néhanapján összefut az ember és sebtében vált pár szót, mert többre már nincs idő. Olykor pedig jó elmerülni ezekben a rejtett érzésekben, mert igenis miden emlék egy érzést vált ki belőlünk.

Ha valaki minden egyes nap szükségét érzi, hogy életének minden pillanatát megörökítse... na ez már magamutogatás. Ez az irány pedig határozottan nem követni való.
A világunk a külsőségek felé hajlik, ugyanis mindenki számára fontos, hogy milyennek mutatja magát a világnak, akár képek által. Képeinknek változatosságot, tökéletességet kell mutatniuk, emellett pedig sokoldalúságunkat is.

Bátorságpróbának is betudható. Meg mered-e ezt vagy azt csinálni és a képet feltölteni az internetre? Ha nem, akkor gyávának minősítenek, például néhány ismerősöd.
A sztárok, celebek is előszeretettel készítenek magukról bugyuta képeket, hogy ne lehessen rájuk azt mondani, nem elég „menők", meg hasonlók.
Szeretjük egy kicsit őrültnek érezni és mutatni magunkat, ezt az őrültséget pedig képeken keresztül is kiélhetjük.
A „konkurenciát" is fel szoktuk mérni. Kinevetünk néhány fotót, kifigurázzuk az adott személyeket, de lehet, hogy ez idő alatt pont a miénkkel is ezt teszi valaki más.
A legfontosabb, hogy a sok külsőség és fényképezésmánia mellett megéljük a pillanatot és ne csak sodorjon az ár, ahogy mindenki mást, hanem megragadni és igazán emlékezetessé tenni, nem feltétlenül óriási őrültségek által. Legyünk önmagunk, ha még nem is tudjuk, hogy pontosan kik is vagyunk, akkor próbálkozzunk. Az emberek pedig megismerni sosem fognak tudni teljesen a közösségi oldalak fotói által, mert azok csak pillanatképek és nem gyűl össze annyi, hogy abból egy egész személyiséget, egy egész életet össze lehessen rakni. Sosem fogunk tudni egy teljes képet adni magunkról. Az csak virtuális világ és legfeljebb csak egy darabot mutathatunk meg magunkból, ami valljuk be nem elég.

Összegezve, a selfie annyira beleépült mindennapi életünkbe, hogy ha akarnánk sem hagyhatnánk fel vele, elvégre már sokak életének magas fokú részese. Mindenkinek mást jelent. Egyeseknek fontosabb, másoknak kevésbé. Egy kép, amely megörökít egy pillanatot, ezt megoszthatjuk, a közösségi és hasonló internetes oldalakon, másokkal, hogy láthassák és véleményt formálhassanak, mert akaratlanul is ezt szoktuk tenni, hangosan vagy csak magunkban. A selfie egy kép, amely képes beszélni helyettünk.

Pályázó: Gedő Judit

 

Ha tetszett, like-old a Facebook oldalon!